Egyszerű történet

A varietas delectat jegyében kicsit más téma :-).

Egyszerű/ hétköznapi eset, amiről eszembe jutott, h akár leírhatnám, talán jól példázza, h nem mindig szerencsés belavatkozni/szólni a világ folyásába, mások életébe, dolgaiba, mert nem ismerhetjük a következményeket. (Más esetben persze bármilyen cselekvés jobb, mint a nem cselekvés, mert esetleg kimozdít a holtpontról, vsz.-leg meg 'kell' találni a finom egyensúlyt.)
Állok a villamosmegállóban, látom, h vki eldobja egy félig elszívott csikket, gondoltam no eltaposom, már előtte is megvolt bennem, h majd eltaposom, ha ilyent látok, h ne égjen 'fölöslegesen'. Most megtettem. Erre fél perc múlva jön egy hajléktalannak kinéző ember, és 'kicsit' mérges, h mért tapostam el, mikor ő fel akarta venni. Szerencsémre már felszálltam a villamosra, akkor láttam, h jött, még a végén megvert volna (ha hagyom) :-). (Mondhatja vki, h úgysem egészséges a dohányzás, legalább 'megkíméltem', de akkor is meg volt benne a szándék/ vágy, én meg 'elvettem' egy lehetőséget.)